DAZ Studio 4 - Create 3D Art for Free

Omega Holdbázis | Akasztófa

 
A Hódító testvérjátéka:
 
Országnév:
Jelszó:
Játék*:

(*) Az "A" csoport minden páratlan hónap elsején indul, a "B" és "C" csoportok minden páros hónap elsején. Minden forduló 2 hónapos.

Regisztráció  

  Információ


Az "A" csoport összesített eredményei

A "B" csoport összesített eredményei

Bajnokság összesített eredményei

Az elõzõ "A" forduló
Az elõzõ "B" forduló
Az elõzõ "C" forduló
Az elõzõ "D" forduló


Ha Internet Explorer böngészõvel nem mûködik a játék, akkor használj más böngészõt. Minden mással tökéletes.
 

Optimizmus

Elõszó: Húúú, ez de régen íródott. :) Ez volt anno egyedül a honlapomon, és azóta a rengeteg költözés közben teljesen elveszettnek hittem, de ma ismét felbukkant a net valamely rejtett zugából. :) Talán most már nem tűnik el. :) A dolog javarészt fordítás, nagyon sok helyről. :)

Programozó vagyok. Kevesen hitték, hogy valaha is az leszek, amikor "FEDEZÉÉÉKBEEE!" felkiáltással az asztal alá bújtam, majd egy idô múlva, a monitorra pillantva megkönnyebbültem, hogy "Húúú. Ez most sikerült."

Az íráshoz is van némi közöm. Már írtam gyerekkönyveket. Igaz, csak véletlenül. De most is egy könyvet írok. Az oldalszámok már megvannak, csak a többit kell hozzáírni. A szabadidômben szájharmonikázok is. Az a baj, hogy csak úgy tudok rajta játszani, ha beülök az autómba, jó gyorsan hajtok, és a szájharmonikát kidugom az ablakon. Már háromszor letartóztattak gyakorlásért. Nemrég új motort szereltek a kocsimba. A régit azonban elfelejtették kivenni, úgyhogy most akár 300 km/óra sebességgel is tudok hajtani. *Csodálatos* hangja van a harmonikának! Sajnos a rendôröknek nem tetszik a száguldozásom. A múltkor is megállítottak, mert nem álltam meg egy STOP táblánál. "Nem látta a STOP táblát?" kérdezte, én meg mondtam, hogy "De, de ne hiszek el mindent, amit olvasok." Egyébként a jogosítványomban direkt van egy elmosódott fénykép. Igy amikor a rendôr elkéri, egy ideig nézi, közelíti, távolítja, aztán visszaadja, "Tessék, mehet tovább." Amikor a rendôrök felidegesítenek, akkor szeretem felvenni a stopposokat. Ha beszálltak, szólok, hogy "Kapcsolja be a biztonsági övet. Ki akarok próbálni valamit. Egy rajzfilmben láttam, de szerintem meg tudom csinálni..." Rajzfilmekrôl jut eszembe, második születésnapomon nagyon szomorú voltam. Egy év alatt a duplájára nôtt az életkorom. Ugy számoltam, hogy hat évesen már 30 fölött leszek. Aztán egyszer, szintén születésnapomra, kaptam egy távirányítós garázsajtó-nyitót. Ezt értsd szó szerint. Becsukni nekem kell kézzel, ez csak nyitni tudja. De azért ma már élni se tudnék a modern technika nélkül. Például, vettem egy számológépet. Most már nem tudok nélküle összeadni. Vettem egy helyesírásellenôrzôt. Most már nem tudok helyesen írni nélküle. A múltkor vettem egy hajszárítót. Azóta nem szárad meg a hajam magától. Persze az újdonságoknak is megvan a hátránya. Rosszabb idôkre gondolva vettem egy zacskó vízport. Csak nem tudom, hogy mit kell hozzáadni. Meg aztán a múltkor eltörtem a kezem, amikor össze akartam csukni az ágyamat. Késôbb kiderült, hogy ez nem az a fajta, amit össze lehet csukni.

Elmentem egy kaszinóba, hogy szerencsét próbáljak. Nagy vitába keveredtem a rulettasztalnál, hogy én mit tartok páratlan számnak. Szóval, miután innen kidobtak, egy barátomhoz mentem. Nônemu, és nudista. Ezt már a lakásról is lehet látni. A fürdôszobának nincs ajtaja, és a falakon átlátszó tapéta van. Szeret sztriptízpókert játszani. Amikor veszít, akkor mindig fel kell vennie valamit. Aznap este is pókereztünk. Sajnos csak Tarot kártya volt kéznél. Full House-om volt, négyen meghaltak. Azon az éjszakán elég késôn értem haza. Már másnap éjszaka volt.

Otthon, van a falon egy kapcsoló, ami nem csinál semmit. Néha azért ki-be kapcsolgatom, csak hogy ellenôrizzem. Nemrég felhívott valaki Németországból, és azt mondta, hogy hagyjam abba. Egyébként a plafonra fel van festve az összes emeleti szoba képe. Ugyhogy soha nem kell felmennem az emeletre. A tükrökre pedig papírcsíkokat ragasztottam. Az ember legyen mindig óvatos, nehogy egyszercsak véletlenül átsétáljak egy másik dimenzióba.

Szeretek ruhákat vásárolni. Az tetszik, amikor odajönnek hozzám, és megkérdezik, hogy "Segíthetek valamit?" Mindig azt mondom, hogy "Igen, van Önöknek olyasmi, ami nekem kell?" Erre általában megkérdezik, hogy "Hogy értem azt, hogy van-e nekünk olyasmi, ami Önnek kell?" "Hé, Maga kezdte ezt az egészet!" Néha odáig is eljutunk, hogy a méretet kérdezik. "Extra közepes." Errôl jut eszembe, a múltkor áramszünet volt a bevásárlóközpontban. Húsz ember rekedt rajta a mozgólépcsôn.

Egy pár napja kaptam egy képeslapot. A Föld volt rajta, az ürbôl lefényképezve. A hátulján felirat: "Bárcsak itt lennél." Van egyébként egy térképem Magyarországról. Valódi méret. Az van ráírva, hogy "1 méter = 1 méter". Az elmúlt nyarat azzal töltöttem, hogy összehajtottam. Van egy teljes méretu térképem a világról is. Ezt csak ritkán nyitom ki. Ha megkérdezik, hogy hol lakom, csak annyit mondok, hogy "E6".

A TV-ben láttam egy természetfilmet. Azt mondták, hogy a kiwi (ami köztudottan egy madár) a saját súlyával megegyezô súlyú ételt eszik meg naponta. A barátom azon kezdett el gondolkodni, hogy vajon hogy méri a súlyát a megett ételnek. Micsoda hülye kérdés. Sehogy. Egyszeruen megesz egy másik kiwit. És ha már a madaraknál tartunk: nagyon jó dolog, hogy van gravitáció. Ha nem lenne, akkor a döglött madarak egyszeruen fennmaradnának a levegôben. A vadászok teljesen összezavarodnának. Errôl jut eszembe, vettem egy ilyen kis vackot az autómra, ami egy bizonyos frekvencián állandóan hangokat ad, és ha erdôn mész át, nem ugranak eléd a szarvasok. Véletlenül fordítva szereltem fel. Az erdôt elhagyva, egy egész csorda szarvas futott utánam.

Nyaralni készültem. A biztosítónál ki kellett töltenem egy rövid nyomtatványt. "Baleset esetén értesítendô:" volt az egyik rovat. Beírtam, hogy "ORVOS". Más mit tudna csinálni? A Bermuda háromszöget akartam megnézni, de ez sajnos nem sikerült. Azt mondták, hogy megunta ezt az éghajlatot, és az északi-sarkra költözött. Azóta nem látták Télapót. Itt szeretném megjegyezni, hogy be lett bizonyítva, hogy Bermuda háromszög ide, vagy oda, Télapó nem létezik. Hogy miért? Nos, nézzük a tényeket:

1) A rénszarvasok egyik ismert faja sem képes repülni. Igaz, még körülbelül 300,000 élô sejt nem lett áthatóan tanulmányozva, ezek többsége azonban valamilyen baktérium. De ez nem zárja ki TELJESEN a repülô rénszarvasok létezését.

2) A világon 2 milliárd gyerek van (18 év alatti személy). A Télapó nem látogatja meg a Muzulmán, Hindu, Zsidó és Buddhista gyerekeket, ami ezt a számot 85%-kal csökkenti, tehát marad 378 millió gyerek. Háztartásonként átlagosan 3,5 gyerek van, ami 91,8 millió házat jelent. Tételezzük fel, hogy lakásonként legalább 1 jó gyerek van.

3) Télapónak, a különbözô idôzónák, és a Föld forgása miatt 31 órája van, hogy az ajándékokat szétossza, feltételezve, hogy Keletrôl Nyugat felé halad (ami logikus). Ez másodpercenként 822,6 lakást jelent. Tehát lakásonként 1/1000 másodperce van arra, hogy megálljon, kiszálljon a szánból, leugorjon a kéményen, lerakja az ajándékokat, a kéményen visszamásszon, beszálljon a szánba, és a következô házhoz menjen. Ha feltételezzük, hogy a 91,8 millió háztartás a világ különbözô részein található, akkor az háztartásonként 0,78 mérföldet, összesen 75,5 millió mérföldet jelent. Ekkor még nem számoltuk bele azt, amit 31 óránként egyszer mindenképpen csinál mindenki, valamint az étkezést, stb.

Ez 650 mérföld/másodperces sebességet követel, ami a hangsebesség 3000-szerese. összehasonlításképpen, a leggyorsabb ember által készített jármu, az Ulysses urszonda mindössze 27,4 mérföldet tett meg másodpercenként. Egy hagyományos rénszarvas legjobb esetben is csak 15 mérföldet képes futni óránként.

4) A játékok súlya egy újabb érdekes eredményhez vezet. Ha minden gyerek csak egy közepes méretu lego csomagot kap (1 kg), az 321.300 tonnát jelent, és akkor még nem számoltuk Télapót, aki az állítások szerint igencsak túlsúlyos. A földön egy hagyományos rénszarvas maximum 150 kg-t képes húzni. Feltételezve, hogy a "repülô rénszarvasok" ennél ügyesebbek, és tízszer ennyit bírnak el, akkor is 214.200 rénszarvasra van szükség, nem pedig 6-8-ra, ahogyan azt a szemtanúk állítják. A sok rénszarvas persze tovább növeli a szán súlyát, ami most már 353.430 tonna. Megintcsak összehasonlításként: ez a Queen Elizabeth hajó súlyának négyszerese.

5) Egy 353.000 tonna súlyú test 650 mérföld/óra sebesség mellett óriási légellenállásba ütközik, ami felízzítja a szarvasokat, mint ahogyan a Föld légkörébe lépô urhajó is felízzik. Szarvasonként 14,3 QUINTILLION Joul/mp energia szabadul fel, ami a szarvasokat és a szánt azonnal lángba borítja, és az egész fogat 4,26 ezred másordepc alatt megsemmisül.

Röviden: ha valaha létezett is Télapó, most már biztos nem él.

De, mint említettem, programozó vagyok. És eközben sok érdekes emberrel találkozom, akik szintén programozók akarnak lenni. Különbözô kategóriákba szoktam sorolni az embereket, viselkedésük alapján. Az egyik kategória, aki úgy jön oda hozzám, hogy "Tegnap kipróbáltam ezt az izét, tudod, és akkor tudod, muködött, de most, izé, ez az izé, tudod nem megy. Mi van vele?" Bennük az a jó, hogy érdekes kommunikációs formát próbálnak alkalmazni. Igaz, a majmok is. A másik típus, a "lenyomtan a SHIFT F6-ot, majd a CTRL F8-at, aztán az F4-et, majd az ALT-F2-t, és most az egész olyan furcsa." Ok maguk próbálják megoldani a felmerülô problémákat, eközben lefordítják az egész dokumentumot Navajo nyelvre, anélkül, hogy tudnának róla. Talán a legérdekesebb az a típus, aki "a mellékelt adatokkal men muködött, úgyhogy a nagyi receptjének paramétereit adtam meg, így már jó". Ez a típus maga javítja meg a hibákat. A "megjavítja" kifejezés azért egy kicsit erôs. De ôket könnyen fel lehet ismerni onna, hogy ha egy sorban hiba van, akkor nem kijavítják, hanem kitörlik azt a sort. Erre egy megtörtént eset, hogy a srác szólt, hogy a programja lefordítódik, de nem csinál semmit. Pár perces vizsgálódás után kiderült, hogy az ÖSSZES sor elôtt a "MEGJEGYZÉS" jel található. A "miért?" kérdésre annyi volt a válasz, hogy "Csak így tudtam a gépet rávenni, hogy fordítsa le." A következô típus az "Amikor a múlt héten telihold volt, vékony volt a felhôzet, beírtam, hogy l77, és futott a program!" Tôlük meg lehet tanulni a primitív mitológia alapjait, nem mintha ez a legtöbb programozót érdekelné. Oket is könnyen fel lehet ismerni, onnan, hogy rengeteg olyan kérdést tesznek fel, amiknek az adott témához semmi köze. Aztán van az a típus, aki MINDEN körülmény mellett képes azt csinálni, amit akar. Erre egy szintén megtörtént eset: az egyik gép hálózati kártyája felgyulladt (hogy miért, az most lényegtelen), úgyhogy a gép ki lett kötve a hálózatból. Ketten leültek mellé, és fél órán keresztül képesek voltak úgy tenni, mintha minden teljesen normális lenne. Végül megkérdezték, hogy arról a géprôl hogy lehet belépni. érdemes még megemlíteni azt a típust, aki mindig új kihívásokat ad: "Ez MacWrite-ban van írva. Fel szeretném tenni egy UNIX gépre, és onnan PC-re, hogy Windows-ban használhassam. Hogy kell?" Az új kihívások ellenére, az ilyen felhasználók mellett az ember gyakran kívánja, hogy bárcsak inkább szemétszedônek ment volna. Van még a "mester", aki mindent megmutat lépésrôl lépésre, hogy megtudd, mi a hiba. "Igy, elôször beléptem, így, aztán beírtam a jelszavam, így, aztán elindítottam a szövegszerkesztôt, így, aztán betöltöttem a file-t, így, szerkesztettem, így, kifújtam az orrom, így..." A hátrányuk az, hogy ezt képesek 4-5 órán keresztül csinálni. Valamint szelektív süketségük van a "Jó, és mi volt a HIBA?" kérdésre.

De nem mindig akartam programozó lenni. Most például azon gondolkozom, hogy autójavítót nyitok. A kerekek felfújásához szükséges levegô már megvan. Egy idôben külkereskedelemmel akartam foglalkozni. Biztos felvettek volna, hiszen a dolgok 90%-a külföldön történik. Egyszer egy dalt is írtam. De mivel nem tudok kottát olvasni, nem tudom, hogy mi lett belôle. Néha, amikor a rádiót hallgatom, eszembe jut, hogy "Hé, ezt lehet, hogy én írtam."

Pár éve résztvettem egy gyorsolvasó tanfolyamon. Aztán megkaptam a Reader's Digest-et mikrofilmen, de mire a mikrofilmolvasót felállították, én már készen is voltam. De nem ez volt az egyetlen tanfolyam, amin voltam. A másik a gyorsvárakozási tanfolyam volt. Most már tíz perc alatt tudok egy teljes órát várni.

Egyszer egy ember megkérdezte az utcán, hogy tudom-e hány óra van. Mondtam, hogy "igen, de nem most." Egyébként egy órát késik az órám, és nem tudom megjavítani. Ugyhogy jövô héten Londonba költözök.

A múltkor, amikor a szekrényemet takarítottam, találtam egy úszófelszerelést, amit még én magam készítettem, szivacsból. Emlékszem, amikor egyszer használtam. Amikor kijöttem a medencébôl, senki nem tudott úszni, amíg vissza nem mentem.

Mellesleg lebegtetni tudom a madarakat. De ez senkit nem érdekel.

Még valamit akartam. Hmmm. Elfelejtettem, hogy mi volt az. éppen amnéziám és deja vu érzésem van egyidejuleg. Mintha ezt már egyszer elfelejtettem volna. Az agy egyébként a legcsodálatosabb szerve az embernek. Elkezd muködni abban a pillanatban, amikor reggel felébredsz, és meg sem áll, addig, amíg be nem érsz dolgozni.

Néha elgondolkozom azon, hogy milyen kicsi is a különbség a horgászás, és a között, hogy a parton állsz, és úgy nézel ki, mint egy hülye. Meg azon, hogy mi lenne, ha a csomagokra nem az "Itt nyílik" feliratot tennék, hanem valami olyasmit, hogy "Valahol máshol nyílik".

Aztán eszembe jut, hogy ezeken nem nekem kell gondolkozni, hiszen én csak Chief Programmer vagyok az iSYS Hungary- nál... "
 
Rólunk...

FILMAJÁNLAT:
cover

HÍRLEVÉL:
INGYEN jelentkezhetsz hírlevelünkre, hogy minden jelentõs vátozásról értesülhess! Add meg címed:

 

 
Copyright 2001-2007, attila@civ.hu - Have you tried Queosia yet? :)