|
|
|
|
|
quo vadis (#9606)Nem sok kedved van belekeveredni egy kétes kimenetelű verekedésbe, így a téged közvetlenül érintő kérdésre összpontosítasz. A katona teljes nyugalommal ül továbbra is. Ő már hozzászokott az ilyesmihez.- A képen tényleg én vagyok, és az adataim is stimmelnek. Tehát akkor ki is vagyok én szerinted? - Hát, a Katonai Biztonsági Hivatal embere. Téged küldtek, hogy az összeesküvést leleplezd. De milyen hülye kérdések ezek? Azt ne mondd, hogy már azt sem tudod ki vagy! Talán törölték az emlékeidet? Ekkor óriási bizonytalanság vesz erőt rajtad. Próbálsz visszaemlékezni az utazásod előtti időkre, de hiába. Mintha nem is léteztél volna előtte, csak néhány halvány emlékfoszlány maradt, az is csak a tanulmányi időkből. - Jóságos Plútó! Nem emlékszem semmire...Segítened kell! - fogod meg a katona izmos karját. Ő pár pillanatig mereven néz a szemedbe, mintegy a gondolataidban kutakodva, majd lassú, kimért hangsúllyal szól: - Rendben van. De, ments ki a szolgálat alól! - Dehát... - Jogkörödben áll testőrt választani a katonai állományból, csak a vonalkódodat kell bemutatni a parancsnokságon. Vadul próbálsz visszaemlékezni, hogy a személyazonosítóid között van-e vonalkód, de nem emlékszel ilyesmire. Kutatni kezdesz a zsebeidben. A katona harsányan felröhög. - Itt van te! - azzal feltépi ingedet és a tarkódra bök. - Be van tetoválva. - vigyorog továbbra is. - Na menj a parancsnoki szobába és kérd ki a 741205-ös katonát saját felhasználású szolgálatra! Holnap találkozunk. A nevem Forman. Ekkor feláll a székről, az asztalra dob néhány creditet, ami bőségesen fedezi az italok árát, majd kirobog a kocsmából. A verekedés közben a vége felé jár. A katona már alig áll a lábán, részben az elfogyasztott tetemes mennyiségű párlat, részben a számára kiosztott irdatlan pofonok hatására. Szerző: renugard azonnal indulsz a parancsnokságra közbelépsz megvárod a végkifejletet Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|