|
|
|
|
|
ROBBANÁS! (#9497)Eresztik a gázt, neked meg ott parázslik a csikk az orrod előtt. Mit is mondtak, mikor robban? A szeméttelepen felhalmozott szemétből épp elég metángáz összegyült, hogy elhasználja az oxigéned. De nincs idő ezeken töprengeni, mert repülni kell. Mintha kívülről néznél egy filmet, látod, hogy a tűzláng mindent beterít, a szenny belep mindent, és egy test repül egy lyukon át, ide-oda csapódva. A valóságban ezt nem látnád, mert a porfelhő mindent belep, a fényforrásokra rákenődött az iszap, a tested meg bizonyára szanaszét hever...Magadhoz térsz egy gyéren megvilágított folyosón. Ezek szerint mégsem végezted be. Te nem szakadtál szét, csak a ruhád. Azért a semminél több van rajtad. Kóvályogsz, de lábra tudsz állni és haladni, mint a zombik. Ugye nem lettem zombi, ezt nem élném túl! Nem tudod ellenőrizni, nem tiszta a fejed. A gondolataid is úgy kavarognak, mint előbb a szemét. Az előbb? Ki tudja, ilyenkor mennyi idő telik el, lehet, hogy három napig eszméletlenül feküdtél. Mindenütt szemét, amit a robbanás idevetett. Ha a külső fal megnyilt volna, most az űrben sétálgatnál kirobbant szemekkel. Egy ablakos ajtóhoz érsz. Egy normális folyosóra látsz, fény és tisztaság. Sajnos sehogy sem tudsz átjutni rajta. Dörömbölsz, kiabálsz. A hangod valahonnan messziről jön. Szagokat sem érzel, mégis kezdessz megnyugodni. A dörömböléstől fáj és vérzik a kezed, ez jó jel. Akkor talán ember maradtál. Valaki feltűnik a folyosón! Dörömb! Ilyedten néz feléd, és elszalad. Megilyedsz, hogy elhagynak, de felesleges, már jön is a segítség. Nem hallod, miről tanakodnak, miért nem nyitják már ki? Kinyitották, beengednek, és rögtön visszazárják. Te félájultan rogysz a karjaikba. - Úristen! Ember, te hogy maradtál életben, hiszen ott nincs is levegő. - kérdezi egy érdeklődő. Szerző: Jimmu irány az orvos a szobádba akarsz menni Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|