|
|
|
|
|
Rovarok bolygója (#9426)Bekapcsolom a magnómat, föltekerem a hangerőt, és elkezdek csápolni.A rovarszerű egyedek először támadásra gondolva a fegyvereikhez kaptak, aztán meredten bámulják táncomat, majd a ritmus őket is elragadja, izegnek-mozognak, majd őrült kavarodásban táncolni kezedenek. Csapkodják, dörzsölik a testüket, már a saját zenémet sem hallom a hangzavarban, de a ritmusra ráismerek, ez az én zeném! Lendületbejönnek, elsodornak engem is, mint a méhek, rendezett táncot járnak, de én nem ismerem. Már holtfáradt vagyok, de ezek járják-járják, mindjárt összeesek, és eltaposnak! Vége, a rovarszerű lények megnyugodnak, sorfalat állnak, engem ünnepelnek. Istenem, ha érteném, mit mondanak, de jó lenne, így csak értetlen tekintetemmel üzenek. Vidámak, ezek nevetni is tudnak, és iszonyú boldogok. Csak ne lennének ilyen rémisztők és nagyok. Én még a kisbogártól is undorodom. Hát kellett nekem idejönni egy emberi közösségből? Nem vagyok normális. Belöknek egy jókora étkezőbe. Csak nem valami bogáreleséget zabáltatnak velem? Akármit nem eszem meg, inkább a halál! Ízletesnek látszó falatokkal kínálgatnak, mintha a legkívánatosabb vendégük lennék. Jól van no, a gyomrom követelőzik, és a gyanús darabokat elkerülve elfogadok ezt-azt, valamit ennem kell. Hmmm, elég finomakkal traktálnak. A nektár, meg a vele készült süteményeik isteni finomak! Kostoljátok meg egyszer ti is, ezt nem lehet kihagyni! Hopp, már nem fér több belém. Segítenek fölállni, és támogatnak, a karattyolást elengedem a fülem mellett, úgysem értem. Egy díszes szobába kisérnek. Bejön egy gyönyörűséges rovarlány (ilyen is létezhet?). Segít levetkőzni és az ágybabújni. Csak a gyomrom ne fájna, túlettem magam. Megitat a szépség. Most sajnos nem szentelhetek rá figyelmet, a kimerültség leterít. Egész életemben nem táncoltam annyit, mint ma. - Jó reggelt Ember úr, hogy aludt? - dörrent rám egy bogár. Ezek megtanulták a nyelvemet? Úgy látszik, kialudtam magam. - Honnan tudja a nyelvemet? - ciripelem. - Megtanulta? - Nem én uram, hanem Ön! - durmogja, és jókedvűen mosolyog. Erős bogárszaga van, de szerintem parfümtől van. Ocsmány. - Honnan tudnék én bogárul? - kérdezem elég furcsa hangokon. Most, hogy ébredek, rájövök, hogy valóban én beszélek bogárul, és villámcsapás hasít belém. - Gyorsan egy tükröt, vagy megbolondulok! - sikítom. Ha bogárrá váltam, azonnal a mélybevetem magam! Inasom egy tükörhöz vezet, és megnyugszom. Valódi lényem áll ott alsóruhában, elég rendezetlen külsővel. Egy hatalmas kő esik le a lelkemről. Még csak az kellett volna... - Jöjjön utánam uram, a fürdő erre van! - invitál az inas, és egy aranyozott és márványos fürdőszobába vezet. Mi van, király lettem? Aligha van itt minden bogárnak ilyen, ezek valaminek hisznek. Majd meglátjuk. - Segítsek fürdeni uram? Már várnak ránk! - sürget a segítőm, de nem türelmetlenül, inkább jóindulat és izgalom van a hangjában. A fene érti. Új ruhákat kaptam. Úgy nézek ki, mint egy sápadt indiai kígyóbűvölő. A inasom kedvtelve forgat a tükör előtt, neki tetszik, nekem nem, de kényelmes, és jó az anyaga. Az étkezőben már várnak a rovarok...rovaremberek, és a türelmetlen moraj örömteli visszafogott zajongássá vált, mintha ünnepelt sztár jött volna közéjük. Mi lesz, ha lebukok, mert nem az vagyok, akinek hisznek? Vesztőhely? Helyben szétmarcangolás, és nyersen fogyasztás? Leültetnek és etetnek, már megint éhes vagyok és eszek, sokat aludhattam. Sajnos a fejem kába kissé, és ez a folytonos duruzsolás is álmosít. Csak nem fogok aludni minden étkezés előtt és után? Kérdezgetnek, percenként százat. - Hogy utazott kedves? Milyen volt az út? Hány emberrel találkozott? Hogy viselkedtek önnel? Nagy volt az űrhajó? Mit csinált az úton? Vannak ember barátai? Hogy élnek az emberek? Szeretik egymást, vagy veszekednek? Hol töltik a szabadságukat? - szóval semmi olyan kérdés, amire számítana az ember, csak ilyen ártatlan marhaságok, amire válaszolni sem tudtam a tele szájam miatt, meg már jött a következő kérdés. Végre jóllaktam és egyetlen kérdésre tudtam felelni. - Jóllakott uram? - Igen. - Jöjjön a kihallgatásra, a nagyurunk már várja. Na, most ugrik a majom a kútba, vége a mesés óráknak, szívem a torkomba ugrott. Féltem, be merem vallani. - Viselkedjen alázatosan - oktatott az inasom -, a nagyúr könnyen fejét veszi annak, akire megharagszik. Az én leszek. - gondoltam. Bekisért egy terembe, de a háttérben maradt, míg én előremenni kényszerültem. Úgy összehúztam magam, ahogy csak tudtam, felemelni a fejem nem merészeltem. Érzékeltem, hogy egy hatalmasság leugrik valami trónról - nem néztem föl! - bődül egy nagyot, és hozzám siet. Levegőt se vettem ezalatt. - Megjöttél kedves barátom, úgy örülök neked! - üdvözölt nagy hangon egy díszes öltözetű bogárember. - Lesz mit mesélned, gyere, sétáljunk a kertben! Közben átölelt látható örömmel, karonfogott, és vitt, mint a legjobb barátját. Egy királyi szépségű ketbe érkeztünk sétálva. - Mi a mostani neved? Maradtál a Bogardnál, vagy Kőrisnek hivatod magad? Eh mindegy, képzeld mi történt! Utódokkal halmozott el Kálvia, a 3. feleségem, pedig már elváltam tőle. Hogy legyen még gondom, támadás ért a Szarvasbirodalom felől. Igaz, győztünk, de nagyok a veszteségeink. Épp ezeket vettük sorba, mikor megérkeztél a csapatoddal. Hirtelen azt hittük, ellenséges kémek jönnek, és tömlőcbe zártuk a csapatot. Mi legyen velük? - Azonnal engedd el őket, és kapjanak bőséges ellátást. - javasoltam. Az uralkodó, akinek még a nevét sem tudtam meg, azonnal odaintett egy ügyintézőt, gondolom a kancellárját, és kiadta az utasításokat. - Beszélhetnék a társaimmal?- érdeklődtem. - Később, még rendbeszedik magukat, mi addig beszélgetünk. Valóban beszélgettünk olyan semmiségekről, mint két hétköznapi barát, nem egy űrutazó ember a bogárkirállyal. Ebéd után végre beszélhettem a társaimmal embernyelven. Szerző: Jimmu sürgősen távozunk a bolygóról feléljük a királyság tartalékait hasznos elfoglaltsággal beilleszkedünk a társadalomba Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|