|
|
|
|
|
A felismerés (#696)Repedéstől repedésig szaladok, még él bennem az emlék ahogy eltapostam a kis förmedvényeket. Még akkoriban, amikor ember voltam. Mindig undorodtam a csótányoktól, a jó fenének kellett éppen most bizonygatnom a bátorságomat...Szomorúan tapasztalom, hogy csótányként nem is olyan egyszerű az élet. Ami régebben csak egy lépés volt, ahhoz most sok-sok lépés kell. Jajj, valaki jön. Huhh, ezt megúsztam, nem vett észre. Hmmm, mi ez az illat? Csak nem egy lány csótány? Dehogynem, ott virít az egyik kapcsolószekrény ajtaja mellett. Mögé lopózok és hopp! A lánycsótány rosszallóan rámnéz, majd éktelen rikácsolásba kezd: -Mit képzelsz te itt, kisanyám? Nincsenek ferde hajlamaim! Mit zagyvál ez itt össze? Nem értem. Csak nem arra céloz... csak nem... jajj! Szent Redion csillagkép, LÁNY CSÓTÁNY LETTEM!!! Szerző: czomi Fejvesztve rohanni kezdessz Beleveted magad az első pozitron-átalakítóba Csápodat a szádba véve töprengeni kezdessz Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|