|
|
|
|
|
Kimerülés (#5372)Minden erődet összeszedve továbbindulsz. Mióta is mehetsz errefele? Órák óta? Vagy csak percek? Már nem tudod pontosan. De nem is fontos.Csak menni előre. Semmi más nem érdekes. Menni, menni, menni. Előre. El a vihar elől. Egyre nehezebben vonszolod saját magad. Egyik lépéssel a földre rogysz. A föld beszakad alattad, és elkezdesz zuhanni... Amikor magadhoz térsz, egy föld alatti teremben találod magad. A falon fáklyák, és kisebb bemélyesések. Dehát... pont innen indultál, csak akkor nem sivatagon át jöttél, hanem dzsungelen. Mi ez az egész? Hirtelen nagy fényesség támad, és ismét a "fénylények" vesznek körül... - Gyáva lépés volt elmenekülni a vihar elől. - hallod a fejedben. Majd ugyanitt egy másik hang: - Sokkal inkább bátor dolog volt a kihívást választani, mégha oly reménytelen volt is. - Kihívás, ugyan már! Bajkeverés! Ugyanolyan bajkeverő, mint a többiek! Zárkába vele! Mozgásodat valaki más kezdi irányítani, tehetetlenül figyeled, ahogy saját tested elindul az egyik bemélyedés felé, belép, hátradől, és elalszik... Szerző: Attila Alszol tovább. Megpróbálsz felébredni. Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|