|
|
|
|
|
Orvosnál (#4171)- Óvatosan emeljük föl - utasítja őrzőidet az az ember, aki feltehetőleg orvos.- A lábát tartsák egyenesen, finoman mozgassák - figyelmezteti őket, majd miután az egyikük nekivágta a térded a falhoz, fájdalmasan felüvöltesz. A zöld kabátos felajánlja, hogy inkább átveszi, erre helyet cserélnek. Megindulnak Veled visszafelé, majd egy elágazásnál balra fordulnak, jajveszékelve eltűröd, hogy felfektessenek egy, a lépcsővel párhuzamosan létesített futószalagra, hogy ne kelljen cipelniük, odafent levesznek, és rögtön becaplatnak Veled a szemben lévő szobába. A monstrumok főmuftija körülnéz, köszön, majd kimegy. Miután becsukta maga után az ajtót, a zöldike rádnéz, és értetlenül kérdezi: - Hogy került maga oda? Ez a kérdés annyira meglep, hogy hirtelen a torkodra forr a jajgatás, teljesen kiesel addigi szerepedből, és tágra nyílt szemekkel ülsz az egyik sarokban lévő díványon, amit egy csomó lámpával vettek körül. - Ön ismer engem? - kérdezed fél perccel később, mikor az agyad felfogta a kérdést, és kidolgozta a megfelelő reakciót, majd utasítás formájában elküldte azt mimikai izmaidnak. - Hát nem Jacobson admirálishoz van szerencsém? Szerző: Heliodor "De igen, én vagyok az." "Nem, és sajnos én sem ismerem magát." Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|