|
|
|
|
|
Iringo (#357)Villámgyors mozdulattal, ahogy azt a földi városok túlzsúfolt piacain tanultad, a kabátod alá rejted az aktát, és ellököd magad az asztaltól.Épp jókor, mert az ajtó hangos szisszenéssel kinyílik, és egy alak lép a szobába. Úgy teszel mintha unottan bambulnál, de amikor rá emeled a tekintetedet, hirtelen megdermedsz, mint akit megbabonáztak. A jelenséget nem nagyon tudnád szavakba önteni. A nő - már ha halandó ember volt az illető - inkább belibbent mint bejött a szobába. Rövid, néha áttetszőnek tűnő tunikát viselt, amely a kevés bőr mellett a domborulataiból szinte semmit nem tudott elrejteni. Arcának finom metszése és hatalmas türkiz szemei némi gyermekiséget kölcsönöztek neki, gyönyörű gyöngyházszínű haja pedig úgy úszott utána, mint ha vízben lebegne. Testében azomban nem volt semmi gyermeki: Karcsú dereka és égigérő lábai igencsak formás csípőben találkoztak, mellei pedig lépteinek lágy ritmusában meg-megrebbenve leginkább két feszes gumilabdára emlékeztetnek, bár jelen pillanatban nem nagyon vagy képes költői hasonlatok után kutatni elméd bugyraiban, túlságosan leköt az igyekezet, nehogy elcseppenjen a nyálad. A lány lágy, búgó hangon megszólít: "Üdv a fedélzeten. Engem szólítson Iringónak." Szerző: Moór Péter Ha beszélgetni kezdesz vele Ha nem bírsz ellenállni és rá veted magad. Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|