|
|
|
|
|
Oscart nekem! (#216)Csukott szemmel fekszel az ágyon, minden energiáddal azon vagy, hogy a légzésed és a szívverésed visszaálljon a normális tempóra. A vörös villódzás és a tülkölés még mindig tart, a hangos zaj szinte a fejedben lüktet már. Viszont a zaj monotóniája segít ellazulni, legnagyobb meglepetésedre hirtelen enyhén relaxált állapotban találod magad.Egyszercsak hallod, ahogy halk szisszenéssel feltárul egy ajtó a falban, bemasírozik néhány ember és az ajtó visszacsukódik. "Micsoda biztonság", gondolod. Megállnak. Hallod, hogy egyvalaki közeledik, és érzed, hogy jobbról odaáll melléd. Orvos lehet, mert megméri a vérnyomásodat és enyhe karbolszagot is érzel. Ez kicsit meglep, mert hát a karbol századokkal ezelőtt kiment a divatból, de hát hallani furcsa szokású orvosokról... Nincs időd azonban ezen tűnődni, hisz alvást kell szimulálnod. Szerencsére az orvos a pupilládat nem ellenőrzi. Beköt egy infúziót, majd a közös nyelven közli az őrökkel, hogy minden rendben, téves riasztás lehetett. Hallod, hogy az orvos távolodik. Közben úgy érzed, mintha egy kicsit könnyebb lenne az alvás szimulálása. Az is feltűnik, hogy valamikor abbamaradt a vörös villogás és a tülkölés. Óvatosan jobbra fordítod a fejed, és megsandítod, milyen gombot nyom meg az orvos, mire ismét feltárul az ajtó a falban és mindenki elhagyja a szobát. Az ajtó újra bezárul. Szerző: mojitogirl Fáradt vagy, boldogan engedsz az álom édes csábításának Kitéped az infúziót és miután minden zaj elült, megkeresed az ajtónyitó gombot, megnyomod, és kilépsz a szobából Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|