|
|
|
|
|
A megbízás (#210)A minchau bevezet egy kis üvegkabinba, és becsukja mögötted az ajtót. Amíg helyet foglalsz a kabin egyetlen repulzorfotelében, a kis szörmók egy antigrav asztalon matat. Hirtelen meglódul a kabin, és egy sínpálya mentén a szerelőcsarnok mennyezetére siklik."Ez az én birodalmam. És itt nem érhetnek váratlan látogatók. Hidd el, ez most nagyon fontos." Eléggé zavarosnak tűnik az öreg prémlabda dumája, de ez most alig zavar. "Mi folyik itt? És mi közöm nekem ehhez?" kérded. "Mindent a maga idejében. a második kérdésedre válaszolva: Te egy megbízhatónak tűnő ember vagy, olyan akit régóta figyelünk, és aki képes lehet megtenni a szükséges lépéseket...Nem, ne kérdezz most. Nincs idő. Engem ne keress többet. Most azonnal keresd fel a lejelentkezési hivatalt, mert lassan több mint egy napja az űrállomáson vagy, és ez 48 órán belül kötelező. Utána hagyd magad a megérzéseid által vezérelni. Hamarosan megismerkedsz valakivel, aki fontos lehet számodra, de még ő sem tud rólad semmi..." Mi van?! Miket hord ez itt össze? De még mielőtt bármit is szólhatnál, kinyílik alattad a padló, és a repulzorfotel mélyrepülésben egyenesen egy óriási, szőrös biztonságiőr lábaihoz szállít. Az őr rögtön udvariasan, de határozottan hátracsavarja a karodat, és azt mondja: "Legyen szíves velem fáradni a Lejelentkezési Hivatalba adminisztráció céljából", és közben úgy vonszol, hogy csak a lábujjhegyed érinti a földet. Betessékel egy irodába, amelynek az összes berendezése egy lebegő íróasztal meg egy párnázott ajtó. A szobában sehol egy lélek. "Itt várjon" mondja az őr, majd rádcsukja az ajtót és elmegy. Egy darabig áscorogsz, de aztán nagyon kezded unni magad. Valahogy nem így képzelted el érkezésed első napját az űrállomáson. Szerző: moorpeter@freemail.hu Ha közelebbről megnézed az íróasztalt Ha inkább az ajtó érdekel Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|