|
|
|
|
|
Egy vámpírlánnyal (#1991)Pár percig szótlanul mentek egymás mellett, egymást figyelve. Ő érdekesen néz, kíváncsian, kacéran, mosolyogva. Te zavarban, ámulva (jó ég, milyen mellei vannak...), csodélkozva, és "miezazegész" érzéssel telve.- Megérkeztünk, itt lakom. gyere be! -észre sem vetted, hogy ajtók következtek. Ahogy belépsz, gyönyörű, mézes, nőiparfümös, virágos illat csapja meg orrodat. Ahogy betessékel, kezeitek egy pillanatra megérintik egymást. Érzed, hogy ő is összerezzen... Bemegy a konyhába, és amikor kijön, a kezében tálca, csészék, és egy kanna gőzölgő - teával. Tényleg tea. Meglepődsz egy kicsit. - Ti nemcsak vért isztok? - felnevet:) - nem, bár az is megesik ;)A vamPír rt előállít szintetikus anyagokból vért, az íze olyan, mint az igazié... és mégis...nem az igazi... Ezért nálunk nagyon nagy kiváltság, ha valaki akár 3-4 évente egyszer igazi vért ihat... - Akkor most te... nos...izé... - Értem, mit akarsz kérdezni. A helyzet az, hogy ha nem hagyod magad, akkor kint az utcán elkapnak, és nem lesz belőled sem vámpír, sem ember. Széttépnek egy pillanat alatt. És eljött az idő, azt hiszem, hogy feltegyem a kérdést: Akarsz vámpír lenni... általam? Szerző: Credo (dogo@egon.gyaloglo.hu) Igen...azt hiszem... Nem. Ember vagyok, és az is akarok maradni. Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|