|
|
|
|
|
Szökés a börtönből. (#16986)Bátorság, bátorság!-mondogattam magamban és a még mindig kezével hívóan integető titokzatos lényhez léptem. (Feltűnően magas volt, és nem látszott az arca, ezért valami undorító, vagy éppen félelmetes lényre gondoltam)Amint mellé értem, hirtelen megragadta a karomat és határozottan a sátrába tessékelt. Megkukultam az ijedtségtől, szólni sem bírtam, de aztán bent elengedett és arca elé emelte ujját, mintha azt mutatná, hogy maradjak csendben. A szerzetes a sátor rejtett nyílásain óvatosan kikémlelt több irányban, hirtelen felém fordult: -Már itt kellene lenniük - sziszegte. -Szerencséd van, ezek szerint van még időnk!-folytatta. -Vedd fel ezeket!!! - sürgetett, miközben hirtelen levette magáról a barna szerzetes ruhát. Öltözete inkább egy páncélra hasonlított, amelyen mindenféle világító kütyük pislákoltak... Fegyver is volt nála, az övén , a hátán , s ki tudja még hol voltak a rejtett felszerelései. Arcát nem láthattam most sem, hiszen azt is páncél fedte. Olyan volt , mint egy gyilkológép. Remegve magamra tekertem a pokrócszerű ruhát. Ő pedig kissé ideges mozdulatokkal a csukjámat is a fejemre húzva még annyit mondott: -Erre szükséged lesz ! Gyere utánam!- és keze a sátor padlóján kutakodott. - és tovább beszélt izgatottan: A begyűjtők 1 perc múlva ideérnek, nyilván a professzornak sikerült feltartóztatni őket, ezért nincsenek még itt. Ekkor a sátor padozatából kinyílt egy ajtó, feltőrt némi gőz,ami a lentről áradó vakító fényben több volt mint sejtelmes, sisteregő hang alulról tört be a sátorba. -Ugorj le ! - kiáltotta. -Mi ez az egész ? - értetlenkedtem -Nem érünk rá erre ! Ugorj már!!! -Előbb mondja meg hol vagyok! - csökönyösködtem. -Hogy hol? - nevetett - Az Omega börtön szintjén, az alternatív anarchista szekció piacán !!! Na ugorj ! Ugrottam... a semmibe. És már egy csúszdán robogtam lefelé. Utánam ugrott a fekete szerzetes is, vagy mifene. Irdatlan sebességgel, majdnem szabadeséssel zuhantunk a meredek csúszdán, még hallottam, amint fölöttünk lecsapódik az ajtó. És lassan kezdtünk egyre sötétebb helyre érni. Pár másodperc után hirtelen emelkedést éreztem, azt fejjel lefelé , lábbal előre tolt valami rejtélyes erő felfelé. Forogtam , pörögtem, éreztem a gyorsulási erőket a kanyarokban...teljesen elvesztettem a térérzékemet. Egy volt biztos számomra, hogy zömmel felfelé haladunk. Újabb pár másodperc után hirtelen vége lett a csúszdapályának és súlytalannak éreztem magam, majd finoman lehuppantam valami puhára. A teremben félhomály volt. Valaki megmarkolta a vállamat. A fekete szerzetes volt az. -Figyelj! -kezdte- Mostantól tedd össze a kezed a tarkódon, és vigyázz, a csukjádra nehogy lecsússzon. Így fogunk gyalog tovább menni, te előttem én utánad. Majd mondom, mindig, hogy merre fordulj. Senki nem láthatja az arcod és főleg - ekkor közel hajolt hozzám és a fülembe mondta tagoltan: - Egy szót se amikor a folyosókon haladunk! - Most hol vagyunk, ez milyen hely ! -kérdeztem. - Ez - kezdte a választ- az Omega Börtönszint fegyháza. - Bocs de nem most jöttünk ki a börtönből? - csodálkoztam. - Ahol voltunk egy olyan börtönrész, ahol a javíthatatlan közveszélyesek vannak elzárva, saját törvényeik vannak, saját energia ellátásuk, és sok szörnyűség, oda még a börtönőrök sem merészkednek le. - És ki vagy te, hogy odamerészkedtél?- érdeklődtem. - Az O3B/2 szektor börtönőre vagyok- vihogott- a professzor kért meg, hogy segítsek kimenekülnöd. ok? -Köszönöm, és most mi a terv. -Te most rabként viselkedsz és én foglak kísérni, mint az őröd. Ha kijutunk, utána a prof megmondja, mit teszünk. Ha tudunk vele találkozni. -Mégis mi van itt a bázison? Ez egy rémálom !!!-kérdeztem -Zendülés volt! Két napja történt. A karbantartók és az irányítók átvették a hatalmat...részleteket nem tudok, nagy a káosz. Aztán elindultunk. Tarkómon tartottam a kezem, a számat meg zárva. Így mentünk, mint őr/rab páros. Igazából nem volt okom kételkedni az őrömben. Egyedül már semmit nem tudtam volna tenni a jelen helyzetben. Biztam benne. Ahogy vonultunk, több ellenőrzési ponton is átmentünk, más őrök máregettek bennünket. Néha váltottak szót az őrömmel, volt ahol jelszót kértek. Jól haladtunk, már feltűnt a kijárat, mi a mellette levő látogatóknak fenntartott irodába mentünk, kellett szereznünk egy kilépési chip-et. Váratlanul lövés robbant a közelünkben. Támadtak bennünket, illetve az őrömet. Fuss !!- ordította- ki a kapun, kint megkereslek. Hirtelen sok fegyver kezdte ontani a tűzerőt. Tétováztam, futottam, megálltam a süvítő lövedékek és sugárfegyverek energianyalábjainak kuszaságában. Hátranéztem, de az őröm már a földön feküdt, eltalálták. Fuss !!!- ordította.- Fuss !!! Szerző: ©JurA a Kapu felé futottam teljes erőmből visszafordultam segíteni a fekete őrnek Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|