|
|
|
|
|
Átalakulás (#1264)A nyál végigcsorog a zakón. Az ürge hörögni kezd. Először az undortól. Aztán a haragtól. Aztán mikor a sav kezdi átmarni a ruhát, a fájdalomtól. Emlékeidben felrémlik egy régi-régi emlék... amikor egy tuhit megharaptál gyerekkorodban, és le kellett vágni a lábát, mert szétfolyt. És megkezdődik. Már tudod, mi a dolgod. Kinövő karmaidat a ledöbbent férfi(?) nyakába mélyeszted, majd a másik torkát átharapod. Nőnek tüskéid a hátadon, karmaid már hüvelyknyiek. Szétszakad a ruh rajtad, hatalmas fogaid kinyomják ajkaid. A féldalomtól üvöltve kersel búvóhelyet. Az éjszakádat lázban, gyötrő rémálmok közt töltöd egy csatornában. Reggel rádöbbensz az igazságra. Egy Behemót vagy. A legerősebb lények egyike, mik ellen nincs védekezés.-DE miért???- orddítod. azaz szeretnéd, mert ez kb így hangzik: grhheeeergggggáááááááhhrgrgrggggg. Behemótüvöltés. A falak repedeznek. Menekülsz. Hová? A múltadba mennél vissza. Nem lehet. Szembejön egy gramaw (3 lábú, 2m magas házörző.) Halálra rémülsz. Egyszer találkoztál egy ilyennel, akkor épp hogy megúsztad élve, akkor vesztetted el bal füledet. Csakhogy most más a helyzet. A lény visítva menekül. És te ráébredsz hatalmadra... Szerző: Credo (dogo@egon.gyaloglo.hu) Kitörsz a felszínre Megpróbálsz lent élelmet találni Üldözöd a gramawt Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|