|
|
|
|
|
A büntetés... (#12468)- Ez volt a legcsekélyebb büntetés.- A legcsekélyebb? Hiszen megölted, a fenébe is!- mutattál a földön heverő fejre. - Ha életben hagytam volna, akkor hátralévő életében szendvedett volna a lelkiismeret furdallástól. Jobban járt a halállal. - ...de, akkor te sem vagy jobb nála, hiszen te is megölted a lányod... - Nekem nem volt választásom.- rázta a fejét. - És ha neki sem volt?- kételkedtél. - Volt választása..igenis volt. - Honnan a fenéből tudod? - Onnan hogy egy kurva volt.- sóhajtott Agóra.- És nem tarthatta meg a gyermeket, különben elvesztette a volna az állását, a hírnevét, mindent. - Erre te? - Gyülöltem azért, amilyen, de nem tehettem mást, felajánlottam a segítségemet. Erre a pokolra küldött.- könnyek szöktek a szemébe. - Aztán megszülte a babát? - Igen. Aztán megfojtotta...- Agóra sírva rogyott a padlóra, és kezeibe temetkezett.- Nem tudom hol hibáztam, hogy mit kellett volna másképp csinálnom. Azt hittem olyan lesz mint a nővére Claudia, de nem. Mindig különcködött, és szeszélyes volt. Egy idő után már nem hittem, hogy az én gyermekem....nem, nem, nem...nem én szültem őt, nem az én lányom volt...nem ismertem.- vörösre sírt szemeivel feléd pillantott.- Ha nem ölöm meg, akkor minden gyermeket, amit a szíve alatt hordott, meggyilkolt volna. - Honnan veszed? - Maga volt a megtestesült kegyetlenség. Senkit, és semmit nem kímélt, eltaposta, és porig alázta az embereket...és egyesek még fizettek is neki ezért. - Azt mondtad hogy minden gyermeket meggyilkolt volna...volna? Ez azt jelenti, hogy van még más gyermeke is. - Igen.- szipogott.- Egy négy éves kislány. - Ő most hol van? - Nem tudom. Elvettem tőle, mikor megszületett, és én neveltem, de pár hónapja Cluvia egy csapat rendfenntartóval rám tört, és elkobozták Ginát. Azóta nem láttam, lehet, hogy már őt is megölte. - És miért hoztál engem ide? - Mit gondolsz? - Ezek után jobb hogy ha nem gondolkodom.- sóhajtottál. - Te vagy az alibim. Nem tudják rám bizonyítani a gyilkosságot. - Hiszen megfogtad a fejét! Rajta vannak az ujjlenyomataid. Maga felé fordította tenyerét, és óvatos mosolyra húzta szája szélét. - Nincsenek ujjlenyomataim. - Ööö..ezt hogy érted? - Csodákra képes a sav...- kuncogott őrülten. Fintorogva a küszöbig tántorogtál. Szerző: andi Se szó, se beszéd, kiviharzol az ajtón, magára hagyva az őrült Agórát. Segítesz Agórának eltüntetni Cluvia hulláját. Elindulsz megkeresni Cluvia talán még életben lévő gyermekét. Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|