|
|
|
|
|
A halott lány... (#12428)A különös bűzt, amit hulla árasztott, már kezdted megszokni, de mikor közelebb léptél, valami fémes szag is megcsapta orrod. A kivácsiságtól vezérelve, ébenfekete haját elsöpörted arcából. Ekkor a hányás íze egyre jobban feltört torkodból, és a terem másik végéig távolodtál, firss levegő után kapkodva... A lány nyakán egy hosszú, mély seb tátongott. Csak egy cafat bőrdarab tartotta nyakán a fejét, és az alvadt vér már teljesen rászáradt hófehér bőrére. Könnyek szöktek a szemedbe, és rádöbbentél, hogy a lány, nem lehet több 18-nál. Agóra felé fordlutál, de neki a szeme sem rezdült, csak halvány mosoly jelent meg az arcán.- Neked még van kedved mosolyogni?- már egyre jobban idegesített a sejtelmeskedő Agóra, és a lelked mélyén egyre jobban kezdted megutálni. - Ismertem őt.- felelte. Agóra, a halott lány széke mögé sétált, és fölemelte az ezüst markulatú tőrt. - Honnan ismerted?- idegesség mostmár egyre jobban átjárta tesed. Fogalmad sem volt, mit akar Agóra a tőrrel, de jobb ha nincs nála fegyver...valahogy el kéne venni tőle... - Egy lányom...- suttogta Agóra, és egészen a szék mögé állt, aztán balkezébe vette a lány bőrön csüngő fejét, és felfelé fordította, úgy hogy tekintetük találkozzon. - A lányod?- hüledeztél, és már el is felejtetted, hogy egy tőr szorongat jobb markában. - Cluvia.- suttogta összeszorított fogakkal Agóra, és villámokat szórt személvel lánya felé. Gyűlölte őt.... - Szép név...- hirtelenségében a dadogás fogott, el és valami rossz előérzeted volt, ahogy Agórára pillantottál. Egyik kezében lánya feje, másikban a tőr...vajon mit akarhat? De ekkor már elkéstél. Agóra egy hirtelen mozdulattal, végighúzta a pengét a megmaradt húscafaton, ami még tartotta a lány fejét, és magasba emelte. Mélyből jövő öblös kacagást hallatott, és a sarokba hajította a tőrt. - Miért tetted ezt? Miért?- a híd kijárata felé hátráltál, szinte észrevétlenül. - Mert megérdemelte. Mert már nem volt a lányom, kitagadtam.- Agóra ismét maga felé fordította a lánya fejét. - Miért tagadtad ki?- megtorpantál, mert a kiváncsiságod felül emelkedett félelmeden. - Mert léha volt és könnyelmű. Mert úgy viselkedett, mint egy utolsó rongydarab, és mert a bázison mindenki úgy ismerte, mint egy....És olyat tett, ami egy anya számára megbocsáthatatlan...megérdemelte azt, amit kapott. - Hogy beszélhetsz így a saját lányodról?- förmedtél rá, mire Agóra feléd emelte tekintetét. - Megbocsáthatatlan amit tett. - Azért, mert néha-néha eljárkált szórakozni, és volt egy pár barátja. Ugyan már Agóra...- morogtál. - Olyat tett, ami egy anya számára megbocsáthatatlan...és egy nagyanya számára is... - Nyögd már ki nyiltan mire célozgatsz!!-kiáltottál, még mindig egy helyben toporogva. - Megölte a saját lányát.- kiáltotta, és elejtette a levágott fejet. - És te megölted őt?- újra hátrálni kezdtél. Szerző: andi Agóra megölte a saját lányát. Nem Agóra ölte meg. Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|