|
|
|
|
|
Újra vallatnak (#12267)- Ön szabad! - közli veled egy tiszt váratlanul.Lehetséges ez? Alig tudsz lábraállni, kitántorogsz a szobából. A kijáratnál a kezedbe nyomnak azonosító iratokat, amelyeket ők állítottak ki a halandzsád alapján, hogy tudjanak azonosítani. Annyi eszed azért maradt, hogy tudd, azért engedtek el, hogy nyomra vezesd őket. Vigyorogsz, mert továbbra sem tudsz semmit. Ekkor belédvillant az összes emlék. Tudod már, hogy mi a feladatod, azonnal menned kell! Határozottan elindulsz az egyik irányba. - Fogják meg! Most kell megkérdezni, hová indult! Az előbbi emlékek huss, kiröppentek belőled, a katonák meg letepertek, és folytatódott a vallatás. Ömlik belőled a marhaság, mert megszoktad, hogy azonnal válaszolni kell bármit, de a katonák nem hisznek neked. Irány a vallatószoba. Keserűen hagyod magad. már majdnem megizlelted az áhított szabadság kenyerét, még megfigyelés alatt is százszor jobb lett volna, mint ami most rád várt. Újabb, hónapoknak tünő két napig kínoztak, mire rájöttek, hogy elsiették a dolgot, és újra szabadonengedtek. Már el sem hiszed, hogy szabad vagy. Olyan nehezen indulsz, hogy a katonák úgy taszigálnak messzebb, hogy ne is lássanak. Még szerencse, hogy túlélted, de hogy kell élni a tömlőcön kívül? Teljesen elfelejtetted! Botorkálsz jobbra, botorkálsz balra, nem találod a helyed. Az éhség azonban megtalál téged, és rájössz, hogy most már nem fognak gondoskodni rólad. De jól esne most egy kis börtönkoszt! Szerző: Jimmu visszamész a katonákhoz kéregetni körül kell nézned valami lopható, ehető után Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|