|
|
|
|
|
Első ébredés (#11494)- Engem nem olyan könnyű eltüntetni! - rivall rád mérgesen. - Elfelejted, hogy én Te vagyok?- Bocs! - mondod, és elzárod a csapot. - Engem várnak. Megtörölközöl, felveszed a legjobb ruhád (ha már úgysincs másik), és elsietsz a bárba. Iringó már biztos vár rád. Te jó ég, merre van a bár? Mész jobbra, de érzed, hogy az rossz irány. Mész balra, mégrosszabb irány. Az nem lehet, hogy ne emlékezz! Próbálsz erősen gondolkodni, és érzed, ahogy egyre mélyebben gondolkodol. - Ébredj te szerencsétlen! - ráz durván valaki, pofoz is kegyetlenül, és valahonnan nagyon mélyről kezd visszatérni a tudatod. Iringó az, és látszik szépséges arcán, ahogy a rémület megnyugvásra változik. - Nem szabad ezen az állomáson elaludni, mert elvész a tudatunk. Nem tudtam, hogy ilyen fáradt vagy, akkor nem hagytalak volna magadra. Ledőltél egy pillanatra, és majdnem öröklét lett belőle. Ha néhány évvel később érkezem, már csak egy múmiát találok itt. Öltözz fel, és gyerünk! Most látod csak, hogy meztelenül fekszel az ágyon, a törölköző sem rajtad, hanem melletted van. Ezt a szégyent! - Nincs idő szégyenkezni, gyerünk már! - sürget Iringó. - Segítsek talán? Ezt nem kellett volna mondania, mert legnagyobb hátráltatód a méretes farkad lett. Jókor jut eszébe. - Irány a bár! - toppantott Iringó, mikor látta, hogy már majdnem kész vagy, és előresietett. - Várj meg! - kiáltod utána, mert kisért az álmod, de ő már nem hallhatta. - A fenébe is! Fűzetlen cipővel a folyosóra rohansz, de megnyugodva érzékeled, hogy tudod, hogy merre van a bár, bár Iringót már nem látod. Gyorsan rendbeszeded magad, és elindulsz. A harmadik kanyarnál megérint a bizonytalanság szele, de hagyod, hogy vigyen a lábad. Ő biztosan tudja, merre kell menni, hiszen ismered a helyszint, ha most tudatosan nem is emlékszel rá. Hoppá, a bár nincs itt, becsapott a lábad. Ezért le lesz vágva! Puff neki, most merre, már azt sem tudod, merről jöttél. Ez megint egy rossz álom? Lehet, hogy egy fal tövében alszol? Szerencsére jön erre valaki. Egy nő. Egy rém ronda nő. - Bocsásson meg, eltévedtem, a bárba szeretnék eljutni. - A bárba? Miféle bárba, itt nincs semmiféle bár. - néz rád rém csodálkozó szemekkel. - Mi történhetett, ébren vagyok egyáltalán? - Igen. Ön talán most érkezett? Nagyon különösen viselkedik. - Most érkeztem nemrég, és majdnem örökre elaludtam. Iringó ébresztett fel, és azt mondta, menjünk a bárba, de én eltévedtem. Nem ismeri véletlenül Iringót? - Iringó? De furcsa, én Zringó vagyok. Sajnos nem ismerek ilyen nevű nőt. De elaludni tényleg nem tanácsos. Én most az orvoshoz megyek gyógyszerért. Ha nincs jobb dolgod, velem jöhetsz. Furdalna a lelkiismeret, ha csak így magadra hagynálak. Kissé elszontyolodva a nővel tartassz, hátha az orvos segíteni tud rajtad. Mi tagadás, Iringó mellett peckesebben sétálgatnál. A csúnya nőnek be sem áll a szája, de jelentéktelen dolgokról cseverészik. Mikor mit szokott enni, hogy kell azt kérni, az egész szöveg elsuhan afüled mellett. Megérkeztek az orvoshoz. "Dr Hannibál" a felirat. A nő bemegy, végre csend van. Hosszú, kínossá váló csend. Lehet, hogy alszol, csak nem vagy tudatában? Tényleg álmos vagy, cselekedned kell! Bekopogsz az ajtón. Mintha kiszóltak volna. Belépsz. - Jó napot kívánok, a doktorurat keresem. Ez nem orvosi rendelő, talán pszichiáter. - Dr Hannibál vagyok, ügyvéd. - mutatkozik be egy alacsony, szemüveges, köpcös alak. - Miben segíthetek? - Hová lett, aki utoljára bejött ide? - Aki utoljára itt volt? - vonja össze a szemöldökét Dr H. - Gondolom hazament, de annak már három napja. Azóta nem járt itt senki. Mi ez a furcsa kérdés? Fordult veled a világ, de csak a hallottak miatt. Még azt a csúnya kapcsolatot is elveszted, ami legalább némi biztosítékot nyujtott? - Doktorúr, én csak a bárba szeretnék eljutni, és eltévedtem. Tudna rajtam segíteni? - A legközelebbi bár 3 fényévnyire van, ezzel nem fogsz átverni haver! - ordít rád a figura, és fegyvert rántott elő, de elég ügyetlenül. Te viszont ösztönösen kiverted a kezéből a fegyvert. - Elmegyek! - nyugtatod meg. - Összetéveszt valakivel, én most jöttem a bázisra. Higgye el, én csak áldozat vagyok. - Jópofa áldozat, 3 éve karantén alatt van az állomás. Se ki, se be nem jöhet senki, amíg a betegséget meg nem állították. - Miféle betegséget? - Azt, amiben maga is szenved. Paranoiás skizofrénia. - De én... - Távozzon, azt igérte. Vagy már nem emlékszik? - a doktor a fegyverét kereste a földön. Az ajtó fele botorkálsz, ahonnan hangok szűrődtek be. Kemény, katonai vezényszavak. A doktor elsápadt. - Ne arra, erre menjen! - mutat egy másik kijárat fele. Ösztönös félelemmel ugrassz az ajtó mögé, még a doktor is taszajtott rajtad egyet. Feldühödnél, de már késő. Az előbbi szobában kemény szavak harsognak, majd géppuskaropogás. Páni félelemmel kutatsz kiút után, és találsz is. Itt egymásbanyíló szobák hosszú sora van? Egyik civil lakószobából nyílik a másik, meg a harmadik, abból a következő, és így tovább vég nélkül. Mindenütt némi rendetlenség, mintha hanyag lakója csak az imént távozott volna. De sehol senki, sehol egy fürdőszoba, vagy kijárat, csak szobák végtelen sora. Végül kimerülten ledőlsz egy ágyra. Ezt nem lehet tovább birni, úgyis elájulnál. Szerző: Jimmu Alszol Bekapcsolod a tévét Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|