|
|
|
|
|
Irány a Bázis! (#10469)A Bázis üzent, hogy oldjuk meg magunk, nem tudnak segítséget küldeni. Az összes dokkoló blokkolt, valami ismeretlen hiba következtében. Egyesek idegen bahatolás előszelének tekintik, és lázítást szítanak a bázison. A rádiósok is összeverekedtek a teremben. Meghülyültek?Te elhülve nézed a szétmart karod. Ez így fog maradni? - Segítsetek rajtam! - üvöltöd, de olyan feszültség támadt a vezérlőben, hogy egy katona fejbevágott, hogy hallgass. Mikor felébredsz, őrült szomjúság kínoz, erőd semmi. Kiterülve fekszel valami asztalfélén. Mondani akarsz valamit, de érzed, hogy vér bugyog fel a torkodból. - Hé, ez felébredt! - figyelmeztet valaki. - Üsd le, jobb lesz neki úgy! Pont jó lapom van, nehogy félbeszakajtsuk miatta a játékot! Mi történik itt, egy játék fontosabb, mint a te életed? Kavarog a világ, és végtelen idő mulva valaki megszán. Egy Trasker nevű katona a többiek ellenkezése ellenére kezelésbe vett. Megitat, átöltöztet, mialatt te a fájdalomtól üvöltözöl. A többiek berzenkednek, miért kell ezt türniük, de Trasker leordítja őket, és teszi a dolgát. Még te is megrettensz kissé, és halkabban ordibálsz. Az átöltöztetés úgy kimerít, hogy utána mély álomba zuhansz. Lehet, hogy fel se éledsz többé, és tényleg feleslegesen gondoztak. Talán soha más nem volt a világon más, csak ez a fekvés az asztalon. A mult csak halvány emlékkép, talán csak álmodtad. A szünetmentes fájdalom alábbhagyott, és elmúlt. Megmozdulsz. - Jé, ez még él! - kiált fel Kardán, az egyik kártyás, régen katona volt. - Talán le kéne ütni, biztos elment már az esze. Te integetsz, hogy ne üssenek meg. Mi az, nem tudsz beszélni? Szar dolog. Csodálkozva nézel féltucat kártyásra. Trasker leteszi a lapjait, és odajön hozzád. - Tudsz beszélni haver? - nemet intessz. - Hozok neked valamit enni, már egy hete nem ettél. - nemet intessz. - Nem vagy éhes? Szomjas sem? Ez hogy lehet? Feltápászkodsz, az emberek felhördülnek a látványtól. A balkezedből csak a felkarcsont maradt, más hiányt nem látsz. Mondani akarsz valamit, de krákogás, köhögés lett belőle, vért hánysz. Megrettenve húzódnak hátrébb. - Na végre! - mondod váratlanul. - Azt hittem, végem. - Te beszélsz? - érdeklődik Traskan. - Igen, én. Mondjatok már valamit, mi ez az egész? - mutatsz körbe a kártyabarlangá változtatott vezélőn. - Holnap becsapódunk a Bázisba, ha le nem lőnek minket. - magyarázkodik Traskan. Teljesen mindegy, mit csinálunk, nekünk már végünk. Hát ezért maradtál életben, hogy máshogy halj meg? Egy pillanatra elkeseredsz, aztán erő áramlik a testedbe. - Átveszem a parancsnokságot! Csupa értetlen szempár mered rád. Egy eldobott fegyvert veszel a kezedbe. - Ki az, aki nem akar engedelmeskedni? Egy Burian nevű kezdett hőbörögni, gyorsan lelőtted. Talpra szökkent nindenki. - Sorakozó! - üvöltöd rájuk, de köhögés tör rád. Mégis felsorakoznak. - Jelentést kérek! - Jelentem, a 2.Felder ürhajó legénysége felsorakozott, öt fő. Mindenki más meghalt, mi ezután fogunk. - Nemaddiga! Gépeket beindítani, miért van kikapcsolva minden? - Mi katonák vagyunk, nem az irányítók. - magyarázta Traskan. Az ürhajó külső irányítás hatására sodródik a Bázis fele. Az irányítópultokba visszatért az élet, de játékoknak bizonyultak, nem vezéreltek semmit. - A saját hajtóművünk visz? - kérdezed. - Igen, de nem tudjuk szabályozni. - A gépteremből mechanikusan is bele lehet avatkozni. Próbálták már? - Nem, mi ismerjük az űrhajót, de gyakorlatunk nincs a kezeléséhez. - Ti ketten velem jöttök, te Traskan innen helyzetjelentést adsz. - Uram, a vezérlőn kívül ajánlatos űrruhát viselni a hajó sérülése miatt. - Segíts felvenni! - A várt fájdalmak hiányában öltöződsz fel. Mi ez a különös gyógyulás? Most nincs idő ezen rágódni, siettek hátra a hajtóműhöz. A folyosókon bomló holttestek hevernek. Levegő az van, de jobb nem beszívni. A halálos hajtóműhöz is elértek. Semmi lekűzdhetetlen akadály, csak az öklendezési vágy erőskődik. Irányítod a két katonát, de nélküled is tudják, mit kell tenniük. Csak a vezető hiányzott nekik, ez most te vagy. A félkarú. - Az űrhajó eltért az irányból! - üvölti hangszóródon Traskan hangja. - Lehet, hogy beválik a terve, parancsnok? Őszinte öröm hallatszik a hangján, úgy látszik, még nem akart elpatkolni. Később visszatértek a vezérlőbe. A katonák ünnepelni, és kártyázni szeretnének, de az engedélyedre várnak. - Szó sem lehet róla, rendbetesszük a hajót! - és már utasítod is, akit meglátsz, mit csináljon. Az emberek újra katonává változtak, és sietve teljesítik a parancsot. Látható, hogy örülnek a helyzetnek. A vezérlő kész! Ebben a pillanatban érzitek az irányváltozást. - Becéloztuk újra a bázist! - jelenti Traskan. Leállt az élet. - Vissza a gépházba! Újra irányítunk, fékezünk, és ott maradunk a végső pillanatig. - jelented ki te, és az előbbi két emberrel hátramentek újra. Az átállítás sikeres, de egy külső, ismeretlen erő időnként visszaállít a rossz pályára, kétesélyes lett a verseny. Szerző: Jimmu Becsapódás a Bázisba Túlrepülés, élet az űrhajón, irány a semmi befognak a Bázison, megmenekülés Queosia - a Hódító nemzetközi változata | ||
|
|
|
|
|
|
||
|
|
|